Birján Pécstől 12 km-re dél-keletre elhelyezkedő 530 lelket számláló kistelepülés. Az 57 sz. Pécs – Mohácsi főúttól 800 méterre található. A jelenlegi falu környékének története igen hosszú időkre tekint vissza, már a miocén korból származó tárgyi emlékeket is találtak a falu határába. A falu mai helye illetve annak környéke igen korán lakott volt, áthaladtak rajta a földrész különböző népeinek (népvándorlás) kultúráinak képviselői. Római korból talált tárgyi emlékek és kutatások alapján a falu határában húzódott az Eszék-Sopianae hadiút. 1954 és 1962 között a falu közvetlen határába feltártak Római kori temetőt, örhelyet és településre utaló kő és edény leleteket is.
Birjánt az első írásos emlékek 1185-ben említik először. Az 1332.-es évi papi tizedjegyzékben a falunak önálló plébániája is volt. A 16. század elejéig a településünk környéke sűrűn lakott. A török hódoltság idején környező több kistelepülés elpusztult így többek között a falu mai határában levő Pirmán nevű falú is, melyről templomtábla és dűlő is tanúskodik a mai napig. 1559.-ben az adózó házak közül 2 portával szerepel Birján, majd az 1600 évek végétől 9 portát említenek az írások. 1600-as évek végétől a Boszniából katolikus sokacokat (Horvátokat) telepítenek be 12 Pécs környéki faluba, köztük Birjánba is. 1713-ban Batthyány család tulajdonát képezte a falu határa, ekkor 19 adózó család élt a községben. A falu közelében volt Pálos kolostort 1738-ban lebontották, és még ebbe az évben Birjánba fából és kőből kis templomot építettek, ebben az időben a lakosság lélekszáma 93 fő volt. 1815-ből származó forrás szerint Birján lakossága már 474 fő volt, 1820-ban új iskola építését kezdték meg. Az írások szerint 1828-ba a lakosság száma elérte az 537 főtt, ekkor leginkább szőlőjéről és erdejéről volt híres a település. 1840-ben a Birjániak a meglévő templomot átépítik 3 hajós kő és téglaépületté és Havas Boldogasszony tiszteletére szentelik fel. A 19. század második felében a környező település horvátjai szivesen települnek át Birjánba, és az akkori időkbe nagyon sok családnál 4-6-8 gyerek sem volt ritka abban az időkben.
A Kegyezés után Birján községbe többségében horvátok élnek, ez az arány egészen Trianonig fennállt, természetesen magyarok és pár német család is élt a községben. A 19. század végén több mint 680 lakosa volt a községnek. 2 tantermes iskolájában több mint 110 gyermek tanult, működött már a Római Katolikus Olvasó és Gazdakör, volt néptánc és üveges tánc együttese, valamint több száz kötetes könyvtára.
Az első világháború a falunkat sem kímélte, több mint 30 férfi esett el a háborúb. 1922-ban a Birjániak az elesettek tiszteletére a hősöknek komoly emlékművet építenek, mely kőből és bronzból és kovácsoltvas kerítésből áll, felsorolva a katonák nevével. A falu lakossága ebbe az időbe szinte teljes egészébe mezőgazdaságból élt meg, szinte mindenkinek volt földje, kis és közép parasztok alkották a falu társadalmát. A községnek az első világháború előtt már 2 vegyes szatócs üzlete, 3 kocsmája, 1 csárdája, valamint 2 patkolókovács műhelye, legelőtársulássa, erdő-közbirtokossága is volt. Az első világháború után tejbegyűjtő csarnok is létesült. A két világháború között túlnyomóan kis és közép parasztok kezében volt a falu földterületének nagyrésze.
A második világháborúba több mint 20 Birjáni vesztette életét. 1944 november 25.-én érte el a falut a szovjet hadsereg a velük érkezett bolgárokkal, mely következtébe több kivégzés is történt a községbe. 1945 után megindult a kommunista manipuláció és a TSZ szervezés. 1950-es évek elejére felbomlott a 3-as típusú TSZ, a beszolgáltatás (padláslesöprés) miatt igen nyomorúságosan éltek az emberek az 50-es évekbe. 1956-ban kisebb megmozdulások történtek Birjánba, a Lenin szobor, Vörös csillag összetörése, ennek következtében november 4. után több embert letartóztattak. 1959-től felgyorsult a TSZ szerveszés, agitátorok bőrkabátba pisztolytáskával az oldalukon erőfitogtatással félemlítették meg a parasztokat a TSZ-be lépés érdekében. Megalakult a Birjáni Petőfi TSZCS 1960-ban, mely 1 évig gazdálkodott önállóan, majd 1961-től a Belvárgyulai Közösút MGTSZ-be integrálódott. 1949-től rendszeres buszjárat közlekedik Pécs és Birján között ez lehetővé tette az iparba való munkavállalást, majd az 1960-tól TSZ-esítés és az ipar elszívó hatására megcsappant a falu lakossága, és az 70-es évek közepére 320 főre apadt. 1963-ban bezárt az óvoda, 1966-ban a felső tagozat, és végül 1973-ban megszűnt az alsó tagozat is.
A Kádár korszak „nagy vívmánya” volt a „szerepkör nélküli” települések létrehozása melyből sajnos Birján sem maradt ki. Az 1970-es évek végére mind közösségi mind gazdálkodási kapcsolatokat a szocializmus teljes egészében szétverte, és ebben az időben nagyon sokan az elvándorlást választották.
1980-as évek elején egy pár birjáni lelkes fiatal következtében egyre többen kezdtek építkezni és jövőjüket Birjánba megalapozni. 1990-re 420 főre emelkedett a lakosság száma. 1998-tól kezdve nagyobb fordulatot vett a falu fejlődése, új utak, lakóterületek kialakításával az elmúlt 12 évben közel 35 új ház, és 2 lakópark is épült. 2010-re lakosság száma már meghaladta az 530 főt.
Birján község több mint 800 éves történetébe voltak mindig kiemelkedően jó évtizedek, évszázadok, és voltak természetesen hullámvölgyek is, melyekből a közösség összetartozása segítette a község felemelkedését, ilyen volt a török hódoltság után, az első és második világháború után, és az 1998 utáni időszak is!
A községbe szobra van Szent István királynak, Szent László királynak (1083-ban a Birjánhoz tartozó Luka völgyben járt), és Kossuth Lajosnak. Falunk fejlődésében sok sok lelkes és szorgalmas ember vette ki részét, és veszi ki mind a mai napig. Ennek köszönhetően a múltunkból gyökerezve a mába átmentettünk olyan hagyományokat, mint az üveges tánc és a májusfa állítás, melyek az összetartozásunkat napról napra erősítik.
Birján község kiemelkedve környezetéből egy kertvárosias településsé formálódott és formálódik folyamatosan, ahol a lakosság üdülve lakhat.
