Birján – Birján Község Önkormányzata

Birján története

Birján Pécstől 12 km-re dél-keletre elhelyezkedő körülbelül 550 lelket számláló kistelepülés. Az 57 sz. Pécs-Mohácsi főúttól 800 méterre található. A jelenlegi falu környékének története igen hosszú időkre tekint vissza, már a miocén korból származó tárgyi emlékeket is találtak a falu határában. A falu mai helye, illetve annak környéke igen korán lakott volt, áthaladtak rajta a földrész különböző népeinek (népvándorlás), kultúráinak képviselői. Római korból talált tárgyi emlékek és kutatások alapján a falu határában húzódott az Eszék-Sopianae hadiút. 1954 és 1962 között a falu közvetlen határában feltártak Római kori temetőt, őrhelyet és településre utaló kő és edény leleteket is.

Birjánt az első írásos emlékek 1185-ben említik először az 1332-es évi papi tizedjegyzékben, a falunak önálló plébániája is volt. A 16. század elejéig a településünk környéke sűrűn lakott volt. A török hódoltság idején több környező kistelepülés elpusztult így többek között a falu mai határában levő Pirmán nevű falu is, melyről templomtábla és dűlő is tanúskodik a mai napig. 1559-ben az adózó házak közül 2 portával szerepel Birján, majd az 1600-as évek végétől 9 portát említenek az írások. Az 1600-as évek végétől Boszniából katolikus sokacokat (horvátokat) telepítettek be 12 Pécs környéki faluba, köztük Birjánba is. 1713-ban a Batthyány család tulajdonát képezte a falu határa, ekkor 19 adózó család élt a községben. A falu közelében volt a Pálos kolostor, amit 1738-ban lebontottak, és még ebben az évben Birjánba fából és kőből kis templomot építettek. Ebben az időben a lakosság létszáma 93 fő volt. Az 1815-ből származó

forrás szerint, Birján lakossága addigra már 474 fő volt. 1820-ban új iskola építését kezdték meg. Az írások szerint 1828-ban a lakosság száma elérte az 537 főt, amikor is leginkább szőlőjéről és erdejéről volt híres a település. 1840-ben a Birjániak a meglévő templomot átépítették 3 hajós kő és téglaépületté, majd Havas Boldogasszony tiszteletére felszentelték. A 19. század második felében a környező település horvátjai szívesen települtek át Birjánba, és az akkori időkben nagyon sok családnál 4-6-8 gyerek sem volt ritka.

A Kiegyezés után Birján községben többségében horvátok éltek, ez az arány egészen Trianonig fennállt, természetesen magyarok és pár német család is élt a községben. A 19. század végén több mint 680 lakosa volt a községnek. A 2 tantermes iskolájában több mint 110 gyermek tanult, már akkor működött a Római Katolikus Olvasó és Gazdakör, volt néptánc és üveges tánc együttese, valamint több száz kötetes könyvtára.

Az első világháború Birjánt sem kímélte, több mint 30 férfi esett el a háborúban. 1922-ben a Birjániak az elesettek tiszteletére, a hősöknek komoly emlékművet építettek, mely kőből, bronzból és kovácsoltvas kerítésből áll, felsorolva a katonák nevét. A falu lakossága ebben az időben szinte teljes egészében mezőgazdaságból élt, szinte mindenkinek volt földje, kis- és középparasztok alkották a falu társadalmát. A községnek az első világháború előtt már 2 vegyes szatócs üzlete, 3 kocsmája, 1 csárdája, valamint 2 patkolókovács műhelye, legelőtársulása, erdő-közbirtokossága is volt. Az első világháború után tejbegyűjtő csarnok is létesült. A két világháború között túlnyomóan kis- és középparasztok kezében volt a falu földterületének nagy része.

A második világháborúban több mint 20 Birjáni vesztette életét. 1944. november 25-én érte el a falut a szovjet hadsereg a velük érkezett bolgárokkal, mely következtében több kivégzés is történt a községben. 1945 után megindult a kommunista manipuláció és a TSZ szervezés. Az 1950-es évek elejére felbomlott a 3-as típusú TSZ, a beszolgáltatás (padlássöprés) miatt igen nyomorúságosan éltek az emberek. 1956-ban kisebb megmozdulások történtek Birjánban, mint a Lenin szobor és a Vörös Csillag összetörése, ennek következtében november 4. után több embert letartóztattak. 1959-től felgyorsult a TSZ szervezés, agitátorok bőrkabátban, pisztolytáskával az oldalukon erőfitogtatással félemlítették meg a parasztokat a TSZ-be lépés érdekében. Megalakult a Birjáni Petőfi TSZCS 1960-ban, mely 1 évig gazdálkodott önállóan, majd 1961-től a Belvárdgyulai Közösút MGTSZ-be integrálódott.

1949-től rendszeres buszjárat közlekedik Pécs és Birján között, ez lehetővé tette az iparban való munkavállalást, majd 1960-tól TSZ-esítés és az ipar elszívó hatására megcsappant a falu lakossága, mely az 1970-es évek közepére 320 főre apadt. 1963-ban bezárt az óvoda, 1966-ban a felső tagozat, és végül 1973-ban megszűnt az alsó tagozat is.

A Kádár-korszak „nagy vívmánya” volt a „szerepkör nélküli” települések létrehozása, melyből sajnos Birján sem maradt ki. Az 1970-es évek végére mind közösségi, mind gazdálkodási kapcsolatokat a szocializmus teljes egészében szétverte, és ebben az időben nagyon sokan az elvándorlást választották.

Az 1980-as évek elején egy pár birjáni lelkes fiatal következtében egyre többen kezdtek építkezni és jövőjüket Birjánban megalapozni. 1990-re 420 főre emelkedett a lakosság száma. 1998-tól kezdve nagyobb fordulatot vett a falu fejlődése, új utak épültek, lakóterületeket alakítottak ki. Az elmúlt 12 évben közel 35 új ház és 2 lakópark is épült. 2010-re a lakosság száma már meghaladta az 530 főt.

Birján község több mint 800 éves történetében voltak mindig kiemelkedően jó évtizedek, évszázadok, és voltak természetesen hullámvölgyek is, melyekből a közösség összetartozása segítette a község felemelkedését, ilyen volt a török hódoltság után, az első- és a második világháború után és az 1998. utáni időszak is. A községben szobra van Szent István királynak, Szent László királynak (1083-ban a Birjánhoz tartozó Luka völgyben járt) és Kossuth Lajosnak. Falunk fejlődésében sok-sok lelkes és szorgalmas ember vette ki részét és veszi ki mind a mai napig. Ennek köszönhetően a múltunkból gyökerezve a mába átmenthettünk olyan hagyományokat, mint az üveges tánc és a májusfaállítás, melyek az összetartozásunkat napról napra erősítik.

Birján község kiemelkedve környezetéből egy kertvárosias településsé formálódott és formálódik folyamatosan, ahol a lakosság üdülve lakhat, mely mára már a település mottója lett:

„Birján, ahol üdülve lakhat”